Bár egyesek már 1937. július 7-től számítják a második világégés kezdetét, a legelterjedtebb álláspont szerint annak kezdete mégis az 1939. szeptember 1-jei, Lengyelország elleni német támadáshoz köthető.
A világháborúban a szövetségesek és a tengelyhatalmak álltak egymással szemben. Kezdetben javarészt a tengelyhatalmak győzedelmeskedtek a csatákban, majd 1942-ben mind a kelet-európai, mind a csendes-óceáni, mind az afrikai fronton a szövetségesek törtek előre, és végül a tengelyhatalmak teljes vereséget szenvedtek.
Addig azonban rengeteg, számítások szerint kb. 75 millió ember, köztük 20 millió katona és 40 millió civil halt meg, bár a pontos számát sosem lehet megtudni a pontatlan nyilvántartások miatt. Az összes halálos áldozat 85 százaléka – főként kínai és szovjet – szövetséges, míg 15 százaléka tengelyhatalmi személy volt. Ehhez hozzájárult a japán és német háborús bűnök által megölt emberek száma. A náci faji és megszállási politikának 11 és 17 millió civil áldozata volt közvetve és közvetetten.
A holokauszt során kb. 5–6 millió zsidót öltek meg, rajtuk kívül 2–3 millió szovjet hadifogoly, kétmillió lengyel, másfél millió roma, 200 ezer fogyatékos, másként gondolkodó, 15 ezer homoszexuális és ötezer Jehova tanúja is a náci rezsim áldozatává vált.
Az Egyesült Államok két atombombát dobott le 1945. augusztus 6-án és 9-én. A bombázások utáni négy hónapban Hirosimában 90-166 ezer, Nagaszakiban 60-80 ezer ember hunyt el, nagyjából felük a bombázások napjain. A következő hónapokban számtalan ember halt bele a sugárbetegségbe, az égési sérülésekbe, illetve az egyéb sebesülésekbe, vagy a sugárzás következtében kialakult egyéb betegségekbe.
A háború borzalmai fel sem foghatók ésszel, ennek ellenére napjainkban hajlamosak vagyunk megfeledkezni róluk, pedig örök mementóként kellene és kell is szolgálniuk annak érdekében, hogy mindez soha többé ne történhessen meg! Főleg annak ismeretében, hogy a mai napig vannak olyan területek a Földön, ahol most sincs béke…