A százas listát Paul Thomas Anderson: Vérző olaj című, 2007-ben bemutatott filmje vezeti. Az első tízben szerepel még sorrendben Steve McQueen: 12 év rabszolgaság, Richard Linklater: Sráckor, Jonathan Glazer: A feszín alatt, Vong Kar-vaj: Szerelemre hangolva, Michael Haneke: Rejtély, Charlie Kaufman: Kis-nagy világ, Barry Jenkins: Holdfény és Lucrecia Martel: Zama című filmje, valamint a tizedik helyen egy marionett akció-musical 2004-ből, az Amerika kommandó: Világrendőrség.
A Saul fia a 12. lett a The Guardian által felállított sorrendben. Nemes-Jeles László debütáló játékfilmje 2016-ban kapta meg a legjobb idegen nyelvű film Oscarját Hollywoodban. A Laokoon Filmgroup gyártásában, Röhrig Géza főszereplésével készült alkotást a kritikusok is a legfontosabb holokausztfilmek közé sorolták, több tucatnyi díjat, köztük a Golden Globe-ot is elnyerte.
A magyar alkotást David Lynch: Mulholland Drive című thrillere előzi meg, s mögötte olyan filmek címe olvasható, mint a Roma (Alfonso Cuarón), A nagy szépség (Paolo Sorrentino), A fehér szalag (Michale Haneke), a japán Mijazaki Hajao: Chihiro szellemországban című animációja vagy a Lincoln Steven Spielbergtől.
Az első ötven film között van még Wes Anderson két alkotása, a Grand Budapest Hotel és a Tenenbaum, a háziátok is, Andrej Zvjagincev: Leviatán című drámája, Lars von Triertől a Dogville, Martin Scorsesétől A Wall Street farkasai, Maren Ade: Toni Erdmann című vígjátéka, Pedro Almodóvartól a Volver, és Linklater egy másik filmje, a Mielőtt lemegy a nap is. A listán a századik helyet Quentin Tarantino: Volt egyszer egy Hollywood című filmje foglalja el.
A The Guardian kérdésére Paul Thomas Anderson elmondta, hogy miközben szerinte nem nehéz számos jó filmet találni a XXI. század terméséből, elfogadja az első helyet. Mint hozzátette: régen nem látta a Vérző olajat, de mikor legutóbb megnézte, büszke volt és elégedett, és úgy érzi, a film valójában Daniel Day-Lewis nagyszerű alakítása révén hat. A film aktualitásával kapcsolatban elmondta: sajnos úgy látja, nem veszített az időszerűségéből, bár szívesen nézné inkább úgy, mint egy sci-fit vagy „egy visszaemlékezést arról, hogy egykor milyen őrültek is voltunk”.
Paul Thomas Anderson filmje Upton Sinclair 1927es Olaj! című regénye nyomán született. Anderson a tragikus példázattal fejti ki a kapitalizmus kritikáját egy ember felemelkedésén és szükségszerű bukásán keresztül.