2017. november 19., vasárnap - Erzsébet

Érmezei Zoltán posztumusz életmű-kiállítása

Konceptuális műveket, corpusokat, installációkat, nagyméretű festményeket, szobrokat, fotókat és mail-art alkotásokat mutat be a tárlat

Konceptuális műveket, corpusokat, installációkat, nagyméretű festményeket, szobrokat, fotókat és mail-art alkotásokat mutat be az a kiállítás, amely „Vissza/Előretekintés Érmezei Zoltán életmű-kiállítása” címmel a napokban nyílt meg és március 27-ig látható a budapesti Ludwig Múzeumban a fiatalon elhunyt művész munkáiból.

Hirdetés▾

Kövess minket a Twitteren!
Kövess minket a Facebookon!

A kiállítással „a múzeum arra vállalkozott, hogy feldolgozza, és bemutassa az érdeklődőknek a kortárs magyar képzőművészet egyik jelentős fejezetét” – hangsúlyozta a megnyitó előtt tartott sajtótájékoztatón Fabényi Julia, a múzeum főigazgatója. Beke László művészettörténész, a tárlat főkurátora elmondta: a kiállításon a művész két fontos portréja mellett száz kisebb portré is látható. Felidézte, hogy Érmezei Zoltán egész életében az életmű-kiállításán dolgozott.

Emlékeztetett arra, hogy a gimnáziumban már a képzőművészet felé kezdett orientálódni, de mindig foglalkoztatta a filozófia is. Autodidaktaként képezte magát, bújta a könyvtárakat: filozófiai, nyelvészeti és művészeti könyveket tanulmányozott, jegyzeteket készített, amelyekből többet be is mutatnak a tárlaton. „Az iskolás kimásolásoktól az aforizmákon át, versek, ötletek, tipográfiai gondolatok, eszmefuttatások láthatók. Érmezei a kezdetektől a projektművészettel foglalkozott az 1970-es években, amely korszakról azt gondolta, hogy az egész világon hanyatlás tapasztalható” – hangsúlyozta.

Beke László szerint Érmezei Zoltánnak az egész élete a művészet különféle területein zajlott. Felhívta a figyelmet arra, hogy ebben az időszakban virágzott a konceptuális művészet. A kiállításon a konceptuális, dokumentarista fotóhasználatra is számos példát látni. A fotózást azonban másképpen használta, mint kortársai, Hajas Tibor vagy Vető János, mivel önmagát dokumentálta különféle helyzetekben.

Művészi munkásságának első akciójaként 1975-ben fizetett apróhirdetésben tette közzé halálhírét a Magyar Nemzetben, ami ebben az időszakban bátor vállalkozásnak számított – hívta fel a figyelmet a művészettörténész. Fő műveinek tematikája többek között a tükör köré csoportosul, de látható a kiállításon az agyagba, homokba „lenyomatot képező és szoborrá nemesítő öntvényei” is, valamint a Pauer Gyulával és Rauschenberger Jánossal közösen létrehozott „P.É.R.Y Puci, a rejtélyes fiktív tájképfestő” elnevezésű projekt, amely során kilenc nagyméretű, hagyományos plein-air technikával készült tájképet festettek hárman a Dráva partjáról 1986-ban.

A „Feltárás” című projektben régészetileg kiásott testét mutatja be, a feltárás folyamatával az újraszületés gondolatát kívánta kifejezni – magyarázta a művészettörténész. Önmagáról készített nagyméretű corpusai a négy evangélista egy-egy mondatát idézik. Láthatók a kiállításon Rauschenberger Jánossal közösen létrehozott egyéni és páros önarcképek, valamint olyan önlenyomatai, amelyek bemozdult szobroknak is nevezhetők – hangsúlyozta Beke László. Ugyancsak Rauschenberger János készítette a tükör-labirintus képeit is, amelyekben önmagukat festve, rajzolva a tükörre, amint önmagukat rajzolják a tükörre. Kitért arra is, hogy a díszlettervezés végigkísérte egész életét, egyik fő műve volt a Déry Tibor „Az óriáscsecsemő” című darabjához készített díszlet Debrecenben.

Érmezei Zoltán 1955. február 17-én született Budapesten és 1991-ben hunyt el. Életmű-kiállítása március 27-ig látható.

Forrás: MTI


Megosztás