2017. november 24., péntek - Emma

Lajka kutya (Fotó: YouTube.com)

Csúnyán elbántak a szovjetek Lajka kutyával – VIDEÓ

November 3-án volt hatvan éve, hogy Lajka kutya a szovjet Szputnyik–2 fedélzetén elindult a világűrbe. Az eb életének története nem végződött happy enddel, ám áldozata mégsem volt hiábavaló.

Az űrkorszak kezdetén a tudósok számára kérdéses volt, hogy az ember egyáltalán életben maradhat-e a földi légkör elhagyása után, illetve hogy a kozmoszban a szokatlan körülmények (például a súlytalanság) milyen hatással lehetnek az emberi szervezetre. A kutatásokhoz a kezdetektől „állati segítséget” vettek igénybe, hogy a kísérleteket elemezve a későbbiekben embert juttathassanak a világűrbe.

Hirdetés▾

Kövess minket a Twitteren!
Kövess minket a Facebookon!

Az első próbálkozások szuborbitális repülések (űrugrások) voltak, amelynek során az űreszköz feljut a felső légkörbe, de nem éri el a Föld körüli pályára álláshoz szükséges első kozmikus sebességet.

Előbb a muslicák, aztán Albert

Az első űrugró élőlények muslicák voltak, amelyeket 1947-ben az amerikaiak lőttek fel egy német V–2 rakéta segítségével, egy évvel később az első űrmajom, az Albert névre hallgató rhesusmakákó kelt útra egy V–2-es rakétával. Ezt 1949 decemberéig még három V–2-es szuborbitális repülés követte majmok részvételével, ez volt az úgynevezett Albert-program, amelynek során műszaki hibák miatt egyik állat sem maradt életben. Az Albert-programmal egy időben az amerikaiak egerekkel is kísérleteztek, több-kevesebb sikerrel.

Az 1950-es évek elején a szovjetek is elindították az állatkísérleteket, amelyekhez kezdetben rágcsálókat használtak fel, majd 1951-től kísérleti alanyaik a kutyák lettek. Közülük is a leghíresebb Lajka, aki 1957. november 3-án a Szputnyik–2 fedélzetén indult a kozmoszba, és az első Föld körül keringő állatként írta be nevét az űrkutatás történetébe.

Hruscsov űrlázban égett

Az 1957. október 4-én fellőtt első űreszköz, a Szputnyik–1 sikere annyira lázba hozta Nyikita Hruscsov szovjet pártfőtitkárt, hogy azonnal utasította Szergej Koroljov akadémikust, a szovjet űrprogram vezetőjét egy újabb kísérletre, „természetesen” a nagy októberi szocialista forradalom negyvenedik évfordulójához időzítve. Az egyhónapos határidő miatt nagyobb fejlesztésre nem volt lehetőség (a komoly kutatóeszközökkel felszerelt Szputnyik–3 fél évvel később indult csak el), ezért úgy döntöttek, hogy egy kutyán tesztelik, milyen hatással van a kozmosz az élő szervezetre – ennek a kísérletnek az előkészítése már egy éve zajlott.

Állatkínzással határos „kiképzés”

A Szputnyik–2 négy méter magas, mintegy féltonnás, kúp alakú szerkezet volt, amelyet rádióadóval és jeladókkal szereltek fel, a kutya pedig az alján található szűk kapszulában szorongott. A kísérleti alanyokat a Moszkva utcáin kóborló állatokból gyűjtötték be, feltételezve, hogy azok már hozzászoktak az éhezéshez és a hideghez. Az eredeti tíz kutyából végül hármat vettek komolyan számításba, a hároméves nőstény husky-terrier keverék Lajka mellett a két űrugrást túlélt Albina lett az első számú tartalék, Muska pedig a kontroll kutya.

Az ebeket napról-napra szűkebb ketrechez szoktatták, amit igen rosszul viseltek, így a kiképzést meg kellett hosszabbítani, a gyorsulást centrifugákkal szimulálták, hangos hanghatásoknak is kitették őket, táplálékul pedig csak gélt kaptak, mint a világűrben.

Tudták, hogy Lajka nem éli túl

A kapszulában életfenntartó rendszerként hűtőventilátort, illetve oxigéngenerátort helyeztek el a kutya számára egy hétre elegendő élelem mellett, az ürülék felfogására a hátsójára erősített zacskó szolgált. Az állatot szíjakkal a tartályhoz erősítették, így felállni igen, de lefeküdni, megfordulni már nem tudott. Azzal mindenki tisztában volt, hogy Lajka életét feláldozzák a tudomány érdekében, hiszen ha a rajtot és az űrben tartózkodást túl is élte volna, a Földre már nem tudták volna visszahozni.

A startra 1957. november 3-án, moszkvai idő szerint hajnali fél hatkor került sor, eközben a félelemtől Lajka légzése háromszorosára, pulzusa duplájára nőtt. A Szputnyik–2 rendben pályára állt, de egy műszaki hiba miatt a hűtőrendszer nem működött megfelelően, a kabinban a harmadik fordulat után a hőmérséklet 40 fok fölé emelkedett.

Rövid út volt az eb számára

Lajka pulzusa a súlytalanságban töltött három óra alatt csökkent, de a stressz jeleként valamivel a normál érték fölött maradt, és élelméből is fogyasztott. A szovjet hivatalos média a következő időszakban ellentmondásos híreket közölt sorsáról, az egyik változat szerint hat napot követően, az elemek kimerülése után megfulladt, a másik szerint injekcióval altatták el. A szomorú valóság csak 2002-ben derült ki: a kutya a kabin túlhevülése és a stressz miatt pár óra után eszméletét vesztette és nem sokkal később elpusztult. A Szputnyik–2-vel november 10-én szakadt meg a kapcsolat, és 162 nap után, 1958. április 14-én a légkörbe belépve megsemmisült.

Lajka áldozata azonban nem volt hiábavaló, bebizonyosodott, hogy a fellövés és az űrben tartózkodás is túlélhető. A szovjet és az amerikai űrprogram is komoly lökést kapott, három és fél évvel később, 1961. április 12-én Jurij Gagarin személyében ember járt a világűrben. Lajka kutyának több szobra áll, többek közt annak az intézetnek a közelében, ahol útjára felkészítették. Több bélyeg is megjelent képével, egy 2007-ben Magyarországon is.

Forrás: Időutazó


Megosztás