2018. december 12., szerda - Gabriella

Karácsony, Betlehem, Jézus,

Az év legszebb ünnepének gyökerei

A hagyomány úgy tartja, hogy a Karácsony Jézus Krisztus születésnek időpontja, és e dátum egyben időszámításunk kezdete is. Azonban a valóság ennél valamivel árnyaltabb.

Most megismerheted, hogy a különböző kultúrák ebben az időszakban mit és miként ünnepeltek, illetve a végére igyekszünk járni annak is, hogy mikor is jött a világra valójában a Megváltó. Lássuk hát, mit lehet és érdemes tudni az esztendő legszebb és legmeghittebb ünnepéről!

Kereszténység előtti ünnepek

Már a kereszténység elterjedése előtti időkben is ünnepi időszaknak számított a téli napforduló (december 21.) körüli időszak. Ezek egyike volt az ókori Rómában megült Saturnalia ünnepe.

A Saturnalia ünnepeket az ókori rómaiak december 17-én, a téli napforduló idején, az őszi vetés befejezésekor ülték meg Szaturnusz isten tiszteletére. Nagy lakomákkal, ivászatokkal, tánccal, zenével ünnepeltek ilyenkor. Bizonyos munkákat tiltottak az ünneplés alatt, és megajándékozták ebben az időszakban a szolgáikat. Otthonaikat örökzöld borostyánnal díszítették.

A császárok korában szabályozták ezt az ünnepet. Augustus három napot engedett, Tiberius és Caligula is megtoldották ezt egy-egy nappal. A szabályozás előtt vagy a szabadosabb években az sem volt ritka, hogy a Saturnaliak egyhetessé dagadtak, és december 25-én értek csak véget. Az uralkodók bőkezűek voltak a népükkel az év ezen időszakában: cirkuszi versenyek, gladiátorjátékok és alakos felvonulások követték egymást. Mindezek a bolondok ünnepének vagy a karneválok ősének is tekinthetők.

A gazdagok a szegényeket és a rászorulókat megvendégelték, a rabszolgák ilyenkor az uraság asztalához ültek.

A fény győzelme a sötétség felett

A téli napforduló ünnepe vagy ahogy a kelták és az északi népek nevezik, Yule számos érdekességet hordoz magában. A keltáknál a yule szó kereket jelent. Mindez a körforgásra, a folyamatos változásra utal. Ahogy az évszakok követik egymást, úgy jön egymás után a vetés és az aratás, az élet és a halál. Mindezek elválaszthatatlan folyamatok.

Yulekor az újjászületést és a fény visszatérését ünnepelték. A kelták ajtóikra örökzöldekből készített koszorúkat aggattak, amelyeket magyallal és fagyönggyel díszítettek. A legendák úgy tartják, hogy a napforduló idején a Tölgykirály győzedelmeskedik a Magyalkirály felett, a fény legyőzi a sötétséget.

Ez időtájt Yule-tuskót égettek, Yule-fát állítottak, táncmulatságokat rendeztek és megajándékozták egymást. Így köszöntötték az újesztendőt. A druidák által levezényelt szertartások legtöbbje a fák körül zajlott, még ezekből az időkből származik a fagyöngy alatti csókváltás szokása is.

Mi köze a Karácsonynak a kerecsenhez?

Érdemes kicsit megvizsgálni a mi karácsony szavunkat is. Bár nem él élénken a köztudatban, de honfoglaló őseink még a keresztény vallás felvétele előtt fát állítottak, amelyet pazarul feldíszítettek. A nagy fa ágaira apró csillagokat és gömböket helyeztek, a tetején kapott helyet egy nagyobb csúcsdísz, egy csillag.

A napfordulókor fehér kerecsensólymot is röptettek, mely a megszülető fényt jelképezte az ő köreikben is. A fa a kutatók szerint a világfával volt egyenlő, a kerecsen szó pedig átalakult kissé, és nálunk a kereszténység legszebb ünnepének neve innen eredeztethető.

Szokás volt még ilyenkor zengetni is. A szertartások elején vízzel megrajzolták a bűvös, mágikus kört, amin belül a sámán dob segítségével kiválasztotta azokat a férfiakat és nőket, akik a négy égtáj felől meggyújtották a tüzet: a földi tüzet az égi tűz tiszteletére. A szertartás során a résztvevők által mindenféle hangszerrel, síppal, dobbal, kürttel, gonggal, haranggal zengettek, illetve a hozott ételeket és italokat a lehívott energiákkal feltöltötték, hogy azok később elixírként, gyógyszerként szolgálhassanak.

Mikor is született Jézus?

Krisztus születésének megünneplése csak később, a kereszténység térhódításával került előtérbe, ám ezután fokozatosan egybekapcsolódott a téli napforduló pogány ünnepével. Ténylegesen Nagy Konstantin egyházi reformja és a kereszténység államvallásként való bevezetése után, a niceai zsinat intézkedései kapcsán 325 és 335 között ismerték el ünnepként.

Egyes vélemények szerint Jézus december 20-án született, ám mások szerint április 18-19-én, míg ismét csak mások november 25-re, sőt egyes elméletek szerint Vízkeresztkre, azaz január 6-ra datálják születését. A zsinat után a határozat azonban december 25-ét jelölte meg az ünnep napjának, hogy ezzel a már említett pogány ünnepet – a Szent Iván-éjszakához hasonlatosan – új formában a keresztény ünnepnapok és szokások részéve tegyék. Így lett a fény újjászületésének ünnepéből az üdvösség napja, amely a Megváltó születését ünnepelte.

A probléma gyökerét az adta, hogy a Szentírásban, a Bibliában sem volt egyértelmű utalás arra, hogy Jézus Krisztus mikor is született. A decemberi időpontot az is megkérdőjelezte, hogy a jól ismert történet szerint születésekor a pásztorok éjjelente a mezőkön vigyáztak a nyájaikra. Ez télen egészen biztosan nem történhetett, mivel akkor Júdeában túl hideg volt/van ehhez. Lukács evangéliumában az olvasható, hogy a várandós Mária és József a római népszámlálás miatt utazott Betlehembe. A népszámlálások azonban nem télen voltak, éppen azért, mert ilyenkor a hideg és esős idő miatt az utak nehezen voltak járhatók.

Sőt, a csillagok sem támasztották alá a téli születésnapot. A kutatók a feljegyzéseket böngészve próbálták kideríteni, hogy évezredekkel ezelőtt mi lehetett az az égi jelenség, amely útba irányította a napkeleti bölcseket. Azt találták, hogy ez nyáron, pontosan június 17-én történhetett, a Vénusz és a Jupiter együttállásakor, ami különösen fényes, sokáig látható csillagként jelent meg az égbolton. Ez időszámításunk előtt 2-ben történt.

Máté evangéliumából pedig azt tudjuk meg, hogy Heródes azért ölette meg az összes, két évnél fiatalabb gyermeket Betlehemben, hogy a Megváltó is biztosan közöttük legyen. A terv aztán nem jött össze, mert Józsefet egy angyal figyelmeztette álmában, hogy menekítse Egyiptomba a fiát. Csakhogy a történészek szerint Heródes időszámításunk előtt 4-ben meghalt, ebből adódik, hogy Jézusnak valamikor időszámításunk előtt 4 és 6 között kellett születnie.

Karácsony a világ nyelvein

A Karácsony valamennyi kultúrában önálló elnevezést kapott, amely arra utal, hogy mindenhol különleges jelentőséggel bírt ez a nap. A mi karácsony szavunknak a lengyel megfelelője, a kolenda vagy az orosz koljáda, ami viszont karácsonyi éneket jelent. Az angol Christmas szó Krisztus nevére utal, míg a német Weihnacht és a holland kertsmisse a szent éj egyházi ünneplésére vonatkozik.

A latin natalis (születés) szóból származik a latin nyelvek mindegyikének karácsony szava: a francia noël, az olasz natale, a spanyol navidad, illetve még a walesi nadoling szó is. A karácsony ősibb, napfordulót idéző jellegét a skandináv jul szó idézi, melyből az óangol yule is származik. A szó pontos jelentése azonban nem ismert, talán a téli ünnepi időszak eredeti nevét jelölheti.

Forrás: Híradó.hu


Megosztás