2018. szeptember 22., szombat - Móric

Mike Oldfield (Fotó: YouTube.com)

65 éves lett ma az angol zenész, zeneszerző, aki a rock, a klasszikus és világzene elemeit ötvözi műveiben

A Gergely-naptár szerint az év 135. napja, az évből még 230 nap van hátra.

1953-ban ezen a napon született az angliai Mike Oldfield (teljes nevén: Michael Gordon Oldfield), angol zeneszerző, több hangszeres zenész, aki 1973-ban robbant be a köztudatba a Tubular Bells című instrumentális opusszal, melyből néhány év alatt 17 millió példány fogyott el, és azóta is a világ legeladottabb lemezei közé tartozik. A rock, a klasszikus és világzene elemeit ötvözi hangszeres műveiben, de már első lemezének zenei hangzása és rendszere is összetéveszthetetlen. Zenei megoldásai egyediek, és bár elismert művész, életműve még nem találta meg méltó helyét a zenetörténeti pantheonban – írja róla a Moly.hu.

2018. május 15., kedd

A Nap kel: 5 óra 6 perckor, nyugszik: 20 óra 15 perckor.
A Hold kel: 5 óra 28 perckor, nyugszik: 20 óra 8 perckor.

Névnapok

Zsófia, Szonja, Denissza, Deniza, Dionízia, Döníz, Fürtike, Izaura, Izidor, Izor, Izóra, Izsák, János, Médea, Rupert, Szaffi, Szofi, Szófia, Szonja, Upor, Zsófi.

Zsófia

A görög eredetű női név jelentése: „bölcsesség”. A XVI-XVIII. században igen gyakori név volt. A XX. században ugyan vesztett népszerűségéből, de az 1990-es években ismét igen gyakori név lett, a 2000-es években pedig a 4-9. leggyakoribb női név.

Szonja

A Zsófia görög eredetijéhez közel álló névalak, a Szófia orosz beceneve. Az 1990-es években ritka név volt, a 2000-es években a 47-78. leggyakoribb női név.

Nemzeti-, nemzetközi- és világnapok

A Család Nemzetközi Napja

Az ENSZ 1994-ben hívta életre a nemzetközi napot, amelynek célja, hogy felhívja a figyelmet a társadalom legfontosabb „intézményére”, a családra és ezzel együtt a szeretetre, az összetartásra. A Kezdeményezéshez Magyarország is csatlakozott.

Nemzetközi Klímaváltozási Akciónap

Ezen a napon minden évben összefog az egész világ, hogy az akciónap keretében felhívják a figyelmet a bolygónk éghajlatát fenyegető veszélyekre, és a klímaváltozás által előidézett, vészjósló természeti változásokra. A nemzetközi nap létrejöttének körülményeiről nem találtunk hiteles forrást.

Magyarország: Az Állat- és Növényszeretet Napja

A Fővárosi Állat- és Növénykert 1994-ben rendezte meg először a napot, amelynek célja, hogy a gyerekek:

  • megismerjék a gondoskodás és felelősségvállalás érzését;
  • megfigyelhessék életüket, életkörülményeiket;
  • megfigyelhessék a közös vonásokat az emberi és állati viselkedés területén;
  • rácsodálkozzanak a szépségre, a sokszínűségre,a sokféleségre,és a kedvességre.

Ez a nap jó alkalom arra, hogy erősítse a gyermekekben a természet szeretetét, valamint azt, hogy környezettudatos felnőttekké váljanak.

Május 15. néhány híres,
vagy épp hírhedt szülötte:

1567 – Claudio Monteverdi
itáliai zeneszerző
(† 1643)

1720 – Hell Miksa
(er. Maximilian Hell)
csillagász, matematikus, fizikus
(† 1792)

1859 – Pierre Curie
Nobel-díjas francia fizikus
(† 1906)

1937 – Madeleine Albright
(er. Marie Jana Korbelová)
cseh származású amerikai politikus, az USA első női külügyminisztere

1953 – Mike Oldfield
(er. Michael Gordon Oldfield)
angol zeneszerző

1954 – Gyarmati Andrea
olimpiai ezüstérmes, Európa-bajnok úszó, orvos

1957 – Növényi Norbert
(er. Nottny-Növényi Norbert)
olimpiai bajnok birkózó, kick-box világ- és Európa-bajnok, MMA és grappling világbajnok sportoló, színész

1981 – Patrice Evra
EB-ezüstérmes, UEFA BL-győztes, FIFA klubvilágbajnok francia labdarúgó

1983 – Bácsi Péter
világ- és Európa-bajnok birkózó

1996 – Birdy
(er. Jasmine Van den Bogaerde)
angol énekesnő

Május 15. néhány híres,
vagy épp hírhedt elhunytja:

392 – II. Valentinianus
római császár
(* 371)

1815 – Szacsvay Sándor
az első jelentős magyar újságíró
(* 1752)

1823 – Genersich János
történész, pedagógus
(* 1761)

1863 – Bauer Lajos
1848–1849-es honvédőrnagy
(* 1814)

1887 – Kéry Imre
orvos, közegészségügyi szervező, az MTA lev. Tagja
(* 1798)

1898 – Reményi Ede
zeneszerző, hegedűművész
(* 1828)

1974 – Gergely Jenő
erdélyi magyar matematikus, tankönyvíró, egyetemi tanár
(* 1896)

1982 – Ádám Jenő
Kossuth-díjas zeneszerző, kóruskarnagy, zenepedagógus, Érdemes Művész
(* 1896)

2012 – Németh József
táncdalénekes
(* 1931)

2015 – Fellegi Tamás
újságíró, televíziós rendező
(* 1930)

Néhány fontosabb és/vagy érdekesebb esemény, amely május 15-én történt

1330 – Az ország előkelői ítéletet hoznak a Záh nemzetség fölött

Az ország előkelői Visegrádon gyűltek össze, hogy eldöntsék a Záh nemzetség sorsát. Az ítéletet megörökítő oklevél számos érdekes adalékot tartalmaz az 1330. április 17-én elkövetett merénylettel kapcsolatban. Felicián a király család környezetében tartózkodott, amikor a támadást elkövette. A királyné négy ujját levágta, I. Károly karján pedig súlyos sebet ejtett. Az oklevél pontos indítékot nem árul el, a gyalázatos tettet az őrültséggel, illetve Felicián gőgjével magyarázza: nem tudott belenyugodni méltóságai elvesztésébe. Az ítélet teljesen ellentétes volt a magyar joggyakorlattal: a nemzetséget harmadíziglen ki kellett irtani, és a nemzetség tagjait szolgaságba kellett vetni. Javasolják továbbá a királynak, hogy a jövőben jobban fontolja meg, hogy kikkel veszi körbe magát.

1343 – I. Lajos király előkészületeket tesz anyja utazásáért

A magyar király Zára városához írt levelében felhívja az elöljárók figyelmét, hogy anyja hamarosan Dél-Itáliába utazik. Ezért kérte, hogy szereljenek fel számára két gályát, és küldjék azokat Zenggbe, ahová Erzsébet anyakirályné és kísérete érkezik majd. Az utazás ürügyét az szolgáltatta, hogy András herceg pozíciói megrendültek Nápolyban, és a megígért koronázásra sem került sor. Ezen kívánt Erzsébet személyes jelenlétével változtatni.

1358 – Kálti Márk elkezdi írni a Képes Krónikát

A Képes Krónika bevezetője pontosan elárulja a mű megkezdésének időpontját. A szerző célul tűzte ki, hogy bemutatja a magyarok történetét, átvéve a korábbi munkák helyes megállapításait, kijavítva azok hibáit. A szerző a kilétét nem árulta el, a kutatók jelentős része Kálti Márk mellett foglal állást. Ő fontos pozíciókat töltött be a királyi udvarban, az Anjou-ház bizalmas hívének számított. Felhasználta az Ősgesztát, illetve a XIV. századi krónikakompozíció I. Károly-kori szerkesztését. Fontos, hogy számos olyan XI-XII. századi eseményt őrzött meg, amelyeket már nem lehetne rekonstruálni a kódexek pusztulása miatt. A bevezetőben tanúbizonyságot tesz franciás műveltségéről (a kortárs Nicolaus de Lyra munkájára is hivatkozik). Szakított a magyarok negatív felhangú leszármazásával, mivel a kiátkozott Kám helyett az előkelőbb Jáfetet tette meg a Biblia és más források alapján ősatyának. A fennmaradt Képes Krónikát magasan kivitelezett miniatúrák díszítik, amelyek a magyar művelődéstörténet fontos kútfőit jelentik.

1429 – Koronázás Pamplonában

I. Blanka navarrai királynőt Pamplonában férjével, II. Jánossal együtt királlyá koronázzák.

1440 – Koronázás Székesfehérváron

Szécsi Dénes bíboros, esztergomi érsek a Visegrádról ellopott Szent Koronával Székesfehérváron királlyá koronázza Erzsébet királyné fiát, a csecsemő Lászlót.

1648 – Véget ér a nyolcvanéves háború

Spanyolország és a Holland Egyesült Tartományok megkötik a münsteri békeszerződést.

1707 – II. Rákóczi Ferenc Szerencsen fogadja I. Nagy Péter cár követét

A cár felkínálja a fejedelemnek Lengyelország trónját. Ha elfogadja, szövetséget ajánl, és készségét fejezi ki, hogy a magyarországi szerbeket a kurucok mellé állítja.

1730 – Walpole Anglia első miniszterelnöke lesz

Kilenc évvel azután, hogy a királyi kincstár kancellárjává nevezte ki, II. György formálisan is megerősíti Robert Walpole miniszterelnöki tisztségét az angol kormányban, így Anglia első miniszterelnöke lesz. I. György és II. György bizalmára támaszkodva Walpole erős befolyást gyakorol az angol alsóházra. Az 54 éves whig-párti államférfi az angol politikát a béke és stabilitás jegyében irányítja („pax Walpoliana”). Politikai pályafutása 1708-ban, hadügyminiszteri kinevezésével kezdődik, 1710-ben a flotta kincstárnoka lett. Ebben az időben Stuart Anna királynő férje, György dán herceg tanácsadójaként szerzett nevet magának. 1715-1717 között a Towerben tartották fogságban, de 1721-ben kinevezték a királyi kincstár kancellárjává.

1748 – A görög katolikus papság kérvényt nyújt be Mária Teréziának

A románság politikai helyzetének rendezése ügyében az erdélyi román görög katolikus papság kérvényt terjesztett Mária Terézia elé. „Ha nemzetünk számarányát nézzük: messze felülmúlja e tartomány összes bevett többi nemzeteit; ha régiségét, ha a közterheket: az összes bevett nemzeteknél több van a vállán, a királyi kincstárat igen komoly mértékben gyarapítja, hadjáratokban és a haza védelmét szolgáló egyéb kötelezettségekben segítségére siet… méltán egyenlő mértékkel kell mérni a kedvezményeket is, mert… aki a terhet érzi, érezze az előnyt is.” A kérvény azonban nem talált meghallgatásra.

1809 – I. Napóleon kiáltványt intéz a magyarokhoz

Bécs elfoglalása után két nappal I. Napóleon francia császár schönbrunni hadiszállásáról háromnyelvű (francia, német és magyar) kiáltványt intézett a magyarokhoz. A proklamáció szövegét a Bécsben élő Batsányi János költő fordította magyar nyelvre.

Magyarok! […] Eljött az a szempillantás, mellyben visszanyerhetitek régi függetlenségteket. Fogadgyátok el a békességet mellyet ajánlok: maradgyon-fenn egész épségben Országotok és szabadságotok;, maradgyon-fenn Hazátoknak Constitutiója, akár azon állapottyában, a mint eddig val, akár pedig azon változtatásokkal, a mellyeketabban Ti magatok, tellyes tetszéstek szerént az idöknek mostani környülállásaihoz képest jóknak, és saját polgártársaitok hasznára nézve talán szükségesnek itélni fogtok. Semmit sem kívánok Én Tí tőletek: egyedül tsak azt akarom látni, hogy szabad és valósággal független Nemzetté legyetek.”

A magyar rendek válasza mind a kiáltványra, mind pedig a röpiratra egyértelmű elutasítás volt, sőt fegyverre keltek „a hazát fenyegető franciák” ellen. (A kiáltvánnyal egy időben egy latin nyelvű röplapot is közzétettek, amely kifejti: a magyarság a Habsburgoknak, a „hamis, szószegő fejedelmeknek” nem tartozik hűséggel, és a bécsi udvartól való elszakadással Hunyadi Mátyás dicső korszaka éledhet újra az országban.)

1891 – A Vatikán kiadja a „Rerum Novarum” kezdetű enciklikát

A nagy reformpápa, XIII. Leó, új egyházpolitikát hirdetett meg: az egyház kritikai illeszkedését a polgári világhoz. Ennek jegyében tett javaslatokat a szociális kérdések megoldására. 1891. május 15-én bocsátotta ki „Rerum novarum” kezdetű enciklikáját, amelyben a szociális kérdést (amint akkor mondták: a munkáskérdést) elemezte. Ebben első ízben fogalmazta meg átfogóan a katolikus egyház tanítását a szociális rendre, a munkára, a munkás és munkaadó viszonyára, a tulajdonra vonatkozóan. Míg a szociáldemokraták megoldási javaslata a kapitalizmus felváltását célozta a szocializmussal, s ezt az 1889-ben alakult II. Internacionálé már nemzetközileg hatékonyan képviselte, addig a pápaság szerint a kapitalizmus hibáinak kiküszöbölése, a társadalmi igazságosság elérése a keresztény etika érvényesítésével lehetséges. („Sem a tőke munka nélkül, sem a munka tőke nélkül fenn nem állhat.”) Ebből következett az egyház felelőssége is a szegények, elnyomottak iránt, igazságuk védelme és önvédelmi harcuk támogatása. (Ennek termékei lesznek majd Európa-szerte a keresztény szakszervezetek és a keresztényszociális pártok.)

Magyarországon ezt a programot a hivatalos egyház nem tette magáévá. Csak a messzebb látók – Prohászka Ottokár és Giesswein Sándor – karolták fel az eszméket. A „Rerum novarum” hatására az esztergomi Új Magyar Sion lap körül, valamint Prohászka Ottokár, az Esztergomi Papnevelő Intézet tanárának agitációja nyomán a magyar katolikus egyházban is lassan erősödni látszott a szociális gondolkodás. Ez volt megfigyelhető a Szent Imre Egylet, illetve a Szent Vince Egyesület felvilágosító, valamint segélyező tevékenységében is. A hivatalos egyház élesen szemben állt a munkásmozgalommal. Schlauch Lőrinc nagyváradi püspök például szembeszállt a nyolcórai munkaidő követelésével, a katolikus legényegyleteken keresztül pedig megpróbálta ellensúlyozni a „vörös rém” vidéki terjedését. Magyarországon majd 1903-ban indul útjára a keresztényszocialista mozgalom.

1911 – Bajcsy-Zsilinszky Endre lelövi Áchim L. Andrást

Egy, a Zsilinszky testvérekkel történő vita során Áchim L. András pisztolylövés áldozata lett. Áchim 1906-ban alapította a Magyarországi Független Szocialista Pártot (később: Magyarországi Parasztpárt) és hetilapját, a Paraszt Újságot. 1906-ban lázítás és osztály elleni izgatás címén bűnvádi eljárást indítottak ellene, de 1908-ban felmentették. Baráti kapcsolatban állt Ady Endrével. 1905-ben, majd 1910-ben képviselővé választották. Támogatta az általános, titkos választójogért vívott küzdelmet és kiadta a „Jogot és kenyeret a népnek” jelszót. Állhatatos politikai harca miatt egyre jobban szembekerült az uralkodó osztállyal. Lobbanékony és meglehetősen összeférhetetlen természete is hozzájárult egyéni tragédiájához. Politikai és családi ellentétek miatt a békéscsabai felső társadalmi osztályokban nagy szerepet játszó id. dr. Zsilinszky Endre gimnáziumi tanár és nagybirtokos elleni egyik cikke miatt lakásán keresték fel annak fiai: ifj. Zsilinszky Endre ügyvédjelölt és tartalékos huszárhadnagy, valamint öccse, Zsilinszky Gábor vegyészmérnök. Súlyosan bántalmazták Áchimot és végül Endre lelőtte, bár a bíróság felmentette őt – mára bizonyított tény, hogy az Áchim halálát okozó pisztolylövést Bajcsy-Zsilinszky Endre adta le. Bajcsy-Zsilinszky utóbb a „parasztkirály” gyilkosából a parasztság harcosa, majd náciellenes politikus lett, aki mártírhalált halt.

1916 – Megkezdődik az asiagói csata

Az Osztrák–Magyar Monarchia csapatai támadást intéznek az olasz csapatok ellen.

1917 – Az osztrák–magyar hadiflotta feltöri az antant tengeri zárját

Horthy Miklós sorhajókapitány vezetésével az osztrák–magyar hadiflotta köteléke a Novara gyorscirkáló vezetésével győzelmet arat az Otrantói-szorosban, és feltöri az antant tengeri zárját.

1931 – A Vatikán kiadja a „Quadragesimo anno” kezdetű enciklikát

A világgazdasági válság és annak társadalmi-politikai következményei arra késztették a pápát, hogy az új helyzetben kifejtse a katolikus egyház társadalmi tanítását. Az 1931. május 15-én kelt „Quadragesimo anno” kezdetű szociális enciklikában XI. Pius a „Rerum novarum” 40. évfordulóján ismertette a kor követelményeihez igazított keresztényszociális tanítást. A pápa olyan „rendszerváltást” javasolt, amely a személy méltóságának és szabadságának biztosítása mellett növeli a közösségek beavatkozási jogát a társadalom és a gazdaság életébe. Elismerte a szociáldemokrácia pozitívumait, az állam koordináló szerepét, a magántulajdon szükség szerinti korlátozását. Az érdekek képviseletére a hivatásrendiség felújítását javasolta, amelynek célja a bonum commune (közjó) szolgálata. Ennek alapján jöttek létre nálunk is a hivatásrendi mozgalmak: az EMSZO, a KALOT és a Hivatásszervezet.

1942 – Esterházy János nemet mond a zsidók deportálására

Az 1938. november 2-i bécsi döntés után a felvidéki magyar politikus az első ízben önállóvá vált Szlovákiában maradt. Továbbra is a kisebbségi sorsú 67 ezer magyar élére állt a Josef Tiso vezette országban. A diszkriminált Egyesült Magyar Párt egyetlen képviselőjeként és elnökeként nagy érdeme volt abban, hogy a magyar lakosság nem hódolt be a nemzetiszocialista eszméknek. A fasiszta szlovák bábállam nemzetgyűlése 1942. május 15-én kézfelemeléssel szavazta meg a 68. számú alkotmánytörvényt, amely elrendelte a zsidó származású állampolgárok – számuk mintegy 90.000 volt – haláltáborokba való deportálását. A parlament 80 törvényhozója közül csupán egyetlen képviselő, Esterházy János mondott nemet az említett törvényre, így bélyegezve meg a döntést.: „Szégyenletes dolog, hogy egy kormány, melynek elnöke és miniszterelnöke jó katolikusnak vallja magát, zsidó lakosságát Németországba deportáltatja, a hitleri koncentrációs táborokba”.

1949 – Választásokat tartanak Magyarországon

Az 1949. évi országgyűlési választásokon választási „harc” nem volt, a gyűléseken inkább közös, népfrontos deklarációk hangzottak el. Így a választás az MDP „átütő” sikerét hozta, a megválasztott képviselők 71%-a a párt tagja volt. Az új parlament összetétele már a szovjet mintát, a proletárdiktatúra győzelmét tükrözte. A 402 képviselő közül 176 munkás, 115 dolgozó paraszt volt. Érvényesültek a politikai ideológia szempontjai is: a munkások aránya tehát majdnem 44%, a parasztoké kis híján 29%, a képviselőnők száma 71, arányuk kereken 18% volt. A választók 96,27%-a szavazott a Népfront jelöltjeire. A későbbiek során a részvétel sohasem lesz alacsonyabb 97%-nál, s ezen belül a Népfront jelöltjeire leadott „igen” szavazatok aránya is a legtöbbször meghaladta a 98-99%-ot. A választások formálisan 4-5 évenként ismétlődtek. Alternatíva hiányában azonban valódi értelmük nem volt, inkább propagandacélokat szolgáltak. A pártonkívüliek csak az MDP, majd az MSZMP akaratából kerülhettek a parlamentbe. A törvények 1966-tól elméletileg nem zárták ki a kettős vagy a többes jelölést sem, de minden jelöltnek a Népfront programját kellett vallania, illetve vállalnia. 1985-től a többes jelölést az állampolgárok részéről történő jelöléssel kombinálták.

1951 – Létrehozzák az Állami Egyházügyi Hivatalt

Az országgyűlés elfogadja az 1951:I.tc.-t az Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) felállításáról. Eszerint az ÁEH feladata az állam és a felekezetek közötti ügyek intézése, különösen az egyes felekezetekkel kötött egyezmények, megállapodások végrehajtása és az egyházak állami „támogatása”. A hivatal a Minisztertanács felügyelete alá tartozott (ezzel az addigi Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium megszűnt). Az ÁEH döntött az egyházi állások betöltéséről, az elmozdításokról, az egyházak anyagi támogatásáról, az egyházi sajtó és könyvkiadás cenzúrázásáról, és mélyen beleavatkozott az egyházkormányzatba. Minden püspöki aulába ún. miniszteri biztosokat („bajuszos püspökök”) nevezett ki. Az ÁEH alsóbb szervei is kiépültek, a megyei tanácsok keretében működő egyházi megbízottak intézményével. Az egyházpolitika elvi, politikai kérdéseiben a pártközpont döntött, a kivitelezés formálisan az ÁEH-ra tartozott, de „keményebb” eszköze a politikai rendőrség volt. Az 1970-es évektől a vatikáni új keleti politika és a „kis lépések” segítségével a szocialista rendszerbe illeszkedő egyházakkal fokozatosan javulnak a kapcsolatok. A hatalom ekkor már történelmi távlatokban számol az egyházak és a vallás jelenlétével a szocializmusban. Az egyházak működését korlátozó jogszabályokat és intézkedéseket csak a rendszerváltás folyamatában helyezték hatályon kívül. A Németh-kormány javaslatára az Elnöki Tanács 1989. június 23-i 1989:14. számú törvényerejű rendelettel jogutód nélkül felszámolja az Állami Egyházügyi Hivatalt.

1954 – Stroessner tábornok puccsal hatalomra jut Paraguayban

A dél-amerikai Paraguayban katonai puccs után a hadsereg főparancsnoka, Alfredo Stroessner tábornok ragadja magához a hatalmat. Mint államelnök jórészt felfüggeszti a demokratikus intézményeket és a hadsereg mellett elsősorban a konzervatív Colorado-pártra támaszkodik. Az antikommunista Stroessner nem minden eredmény nélkül fáradozik a súlyos gazdasági helyzet javításán, de elsősorban maga aratja le a fellendülés gyümölcseit is.

1955 – Ausztria elnyeri függetlenségét

1955. május 15-én írta alá az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Franciaország, Nagy-Britannia és Ausztria az osztrák államszerződést. Ausztria tíz évvel a háború befejezése után visszanyeri szuverenitását és függetlenségét. Ausztriát az 1938. január 1-jei határok között ismerik el, a négy megszálló hatalom csapatai elhagyják az országot. A szövetségesek megtiltják Ausztriának az NSZK-val való egyesülést. Ausztria katonai semlegességre kötelezi magát, s felveszik az ENSZ-be. A szövetségesek lemondanak a jóvátételről. A szerződés megkötése után Ausztriában gazdasági fellendülés indul meg.

1966 – Kulturális forradalom kezdődik Kínában

Kína Kommunista Pártja Központi Bizottságának egy körlevelével Mao Ce-tung bevezeti a nagy proletár kulturális forradalmat. A Liu Sao-csi miniszterelnököt hevesen bíráló akció célja azonos a szovjet perekével: általános tisztogatást kívánnak végrehajtani az apparátusban. Emellett az erőszakkal gyorsított tempójú modernizálás politikai feltételeinek megteremtésére törekednek. 1966 tavaszán megindulnak a Vörös Gárdák részben terrorisztikus akciói, amelyek során a diákok fellépnek a pártapparátus, a felsőbb rétegek kiváltságai és a nyugati befolyás ellen. Csak a népi felszabadító hadsereg, Mao hatalmi bázisa marad érintetlen.

Mao célja egy új típusú ember megteremtése. Ehhez hozzátartozik a kulturális élet gyökeres átalakítása. A képzésben összekötik a fizikai és a szellemi munkát, az elméletet és a gyakorlatot, mégpedig politechnikai nevelés útján. Pártfunkcionáriusoknak és értelmiségieknek meghatározott időközökben mezőgazdasági vagy gyári munkát kell végezniük. A város és a falu között különbséget kívánják megszüntetni. A „Vörös könyvecskében” összefoglalt maói gondolatokra épülő kulturális munka elsősorban azt a célt szolgálja, hogy a népességet Mao szellemében politikailag aktivizálják (a „Vörös könyvecske” példányszáma egymilliárd). A IX. pártkongresszuson 1969-ben bejelentik a kulturális forradalom végét. Mao a „kétfrontos harcban” megőrizte hatalmát.

Forrás: Wikipédia / Múlt-kor.hu / IfiPress


Megosztás