2018. április 22., vasárnap - Csilla, Noémi

Jean-Paul Belmondo

85 éves lett a francia színész, akinek népszerűsége a mai napig töretlen

A Gergely-naptár szerint az év 99. napja, az évből még 266 nap van hátra.

1933-ban ezen a napon született Párizs nyugati elővárosában, Neuilly-sur-Seine-ben Jean-Paul Belmondo, César-díjas francia színész, aki az 1950-es évek óta filmez. 1960-tól egyre több szórakoztató alkotásban volt látható főszereplőként, amelyekben ragaszkodott ahhoz, hogy kaszkadőr nélkül, személyesen hajtsa végre a legveszélyesebb akciókat is. Az 1980-as években jelentős sikereket aratott színpadi színészként is.

Hirdetés▾

Kövess minket a Twitteren!
Kövess minket a Facebookon!

2018. április 9., hétfő

A Nap kel: 6 óra 6 perckor, nyugszik: 19 óra 25 perckor.
A Hold kel: 3 órakor, nyugszik: 12 óra 22 perckor.

Névnapok

Erhard, Csoma, Csombor, Csomor, Dömötör, Dumáta, Dusán, Dusánka, Lél, Pszihé, Vince.

Erhard

Germán eredetű férfinév, elemeinek jelentése: „becsület” és „erős, merész”. Az 1990-es években szórványos név volt, a 2000-es években nem szerepel a száz leggyakoribb férfinév között.

Nemzeti-, nemzetközi- és világnapok

Ma egy ilyenről sem találtunk hiteles forrást.

Április 9. néhány híres,
vagy épp hírhedt szülötte:

1908 – Victor Vasarely
(er. Vásárhelyi Győző)
magyar-francia festőművész
(† 1997)

1920 – Bakó Márta
színművésznő
(† 2013)

1932 – Carl Perkins
amerikai zenész, énekes, a rockabilly úttörője
(† 1998)

1933 – Jean-Paul Belmondo
francia színész

1940 – Kobajasi Kenicsiró
(Ken-Ichiro Kobayashi)
japán karmester

1956 – Gáspár Sándor
Kossuth- és Jászai-díjas színművész, Érdemes Művész

1956 – Esterházy Márton
labdarúgó

1966 – Cynthia Nixon
Emmy-díjas amerikai színésznő („Szex és New York”)

1971 – Jacques Villeneuve
F-1 világbajnok kanadai autóversenyző

1977 – Gerard Way
amerikai zenész, basszusgitáros, énekes (My Chemical Romance)

Április 9. néhány híres,
vagy épp hírhedt elhunytja:

491 – Zénón
keletrómai császár
(*426)

1553 – François Rabelais
francia orvos, reneszánsz író
(* 1490 körül)

1626 – Francis Bacon
angol filozófus, író, államférfi
(* 1561)

1749 – Tessedik Sámuel id.
evangélikus lelkész
(* 1710)

1907 – Savanyú Jóska
hírhedt bakonyi betyár
(* 1841)

1945 – Wilhelm Canaris
német tengernagy, a német katonai hírszerzés (Abwehr) vezetője
(* 1887)

1970 – Kozma István
olimpiai-, világ- és Európa-bajnok birkózó
(* 1939)

2010 – Ádám Ottó
Kossuth- és Jászai-díjas rendező, színigazgató, Érdemes és Kiváló Művész
(* 1928)

2010 – Varga Zoltán
olimpiai bajnok és EB-bronzérmes labdarúgó, edző
(* 1945)

2015 – Pap Vera
Kossuth- és Jászai-díjas színművésznő, Érdemes és Kiváló Művész
(* 1956)

Néhány fontosabb és/vagy érdekesebb esemény, amely április 9-én történt

1438 – A keleti egyház engedményekre törekszik

IV. Jenő pápa megnyitja Ferrarában az egyesülési zsinatot, amelyen több mint hetven püspök, a bizánci császár, VIII. János, a konstantinápolyi pátriárka, továbbá orosz és keleti pátriárkák, egyházfejedelmek vesznek részt. A zsinat fő célja a keleti egyházakkal való unió megteremtése.

Az egyesülés iránti igény a görögöktől indul el, akik Európa katolikus uralkodóitól katonai segítséget várnak a feltartóztathatatlanul előrenyomuló török ellen. A görögök hajlandók messzemenő engedményeket tenni. Készek arra, hogy – az ortodox hívők ellenállásának dacára – elismerjék Róma elsőbbségét és a Szentháromság nyugati értelmezését, jóváhagyják. Megegyeznek a Karoling-kor óta mindig vitatott, a katolikus „Hiszekegy”-ben szereplő „filioque” kiegészítésében, azaz, hogy a Szentlélek az Atyától és a Fiútól származik. Időközben IV. Jenő pápa kénytelen pénzügyi nehézségek miatt a zsinatot Firenzébe áthelyezni, ott hirdetik ki 1439. július 6-án a római és görög egyház egységét latin és görög nyelven.

1563 – Erdélyben szétszakad a protestáns egyház

Az erdélyi országgyűlés végzése értelmében tartott nagyenyedi protestáns zsinaton meghiúsul a lutheri, illetve helvét irányzat tanításainak egyeztetése: a két felekezet egyházszervezetileg elválik egymástól.

1609 – Megszületik a független Hollandia

A XVI. század második felében a spanyol birodalomhoz tartozó Németalföld protestáns kézművesek és iparosok által lakott városaiban egyre erőteljesebb elégedetlenség bontakozott ki a spanyol megszállás, a spanyol király elvakultan katolikus helytartóival szemben.

Az Orániai Vilmos vezette szabadságharc küzdelmeiben, 1585-ben megszületett az északi egyesült tartományok (Hollandia) függetlensége, míg a déli területeken (Belgium) megerősödött a spanyol hatalom. Az erősödő hollandiai polgári fejlődés bázisán modern hadsereg keletkezett, s így a hollandok egyedül is sikerrel vették fel a harcot a komoly pénzügyi válsággal küzdő Spanyol Királysággal. A két éven át tartó alkudozások eredményeként 1609. április 9-én aláírt, 12 évre szóló (bergen-op-zoom-i) fegyverszüneti egyezményben Németalföld helytartója, VII. Albert herceg elismerte az északi tartományok (Hollandia) elszakadását. A Habsburgok spanyol ága ezzel súlyos tekintélyveszteséget szenvedett az európai politikai színlapon.

1682 – Az első európai végighajózza a Mississippit

René Robert Cavalier de La Salle francia felfedező volt az első európai, aki a Mississippi-folyón végighajózott a Mexikói-öbölig. Útja során a folyó mindkét partját birtokba veszi Franciaország számára és a területet Louisianának nevezi el. Franciaországnak eddig kevés gyarmata volt Amerikában, elsősorban északon (Kanadában). A francia gyarmatpolitikában az állam nagyobb szerepet játszik, mint például Anglia vagy Hollandia esetében. A francia gyarmatokat pénzzel, katonákkal és közhivatalnokokkal támogatják. Franciaországot elsősorban az Indiába vezető tengeri átjárók és az indiánokkal folytatott szőrmekereskedelem érdekli. Az északon fekvő területek éghajlata igen hűvös és a föld terméketlen. A telepesek nem földműveléssel, hanem inkább kereskedelemmel, prémvadászattal, halászattal és nemesércek keresésével foglalkoznak.

1787 – Államcsőd fenyeget Franciaországban

Az előkelők gyűlése arra kényszeríti XVI. Lajos királyt, hogy a pénzügyek miniszterét, Charles Alexandre de Calonne-t elbocsássa. Utódja Toulouse érseke, Étienne Charles de Loménie de Brienne. Calonne, aki 1782 óta viselte hivatalát, nem tudott megoldást találni az állam adósságaira, Franciaországot államcsőd fenyegeti, az évi deficit eléri a 112 millió frankot. Végül Calonne arra is kísérletet tett, hogy leszámítoló pénztárat alapítson, de sikertelenül. Mivel a nemesek és az udvari körök ellenállásán minden reformkísérlete s parlamenti reformterve is megbukott, a király összehívta az előkelők gyűlését. Az előkelők gyűlése – melynek tagjai az ország tekintélyes polgárai, főpapok, nemesek, magas rangú tisztségviselők voltak – korlátozta a parlament szerepét. 1787 elején a gyűlés minden segítséget megtagadott a miniszter adóreformjától, és követelte a valós pénzügyi helyzet feltárását. Calonne határozottan visszautasította a részletes jelentés beterjesztését. A deficit nagyságát 125 millió frankban nevezte meg, és nyilvánosságra hozta reformterveit. Ez vezetett bukásához, melyben a fő szerepet Loménie de Brienne játszotta. A király 1787 májusában feloszlatta az előkelők gyűlését anélkül, hogy az bármilyen eredményt hozott volna. 1788-ban az államkassza csődöt jelentett. Az, hogy képtelenek voltak a pénzügyi reformokat bevezetni, csak szította a király- és kormányellenes hangulatot. Maga a királyi udvar hatalmas összegeket fordított luxuskiadásaira, s az udvari nemesek járadékainak kifizetésére.

1860 – Sikeres hangrögzítés

Edouard-Leon Scott de Martinville fonautográfjával rögzített egy francia népdalt. A francia nyomdász a találmányával nem visszajátszhatóvá akarta tenni a hangokat, hanem a gyorsírók tevékenységét szerette volna forradalmasítani, láthatóvá tenni az elhangzottakat.

1865 – Véget ér az észak-amerikai polgárháború

Robert Edward Lee, a déli államok hadseregének főparancsnoka leteszi a fegyvert a délnyugat-virginiai Appomattoxnál, és kiszolgáltatja csapatait az északi sereg tábornokának, Ulysses S. Grant-nek. Négy év után befejeződik az észak-amerikai polgárháború, amelyben több mint félmillió ember vesztette életét. 1864 tavaszán Grant tábornok átvette a főparancsnokságot az uniós csapatok fölött és jelentős túlerővel behatolt délre. Jóllehet májusban csapatai 60 ezer embert vesztettek, a hadsereg folytatta az előrenyomulást Petersburg irányába, hogy annak bevétele után onnan biztosítsa Richmondhoz, a déliek fővárosához vezető utat. Lee tábornok csak 1862. április 6-án, amikor az uniós csapatok már elfoglalták a déliek központi területét, adta fel Petersburgot, illetve Richmondot, és indult nyugat felé. Egy héttel később Appomattoxnál a bíróság épülete előtt letette a fegyvert. Abraham Lincoln elnök már a háború alatt rendkívül enyhe feltételeket dolgozott ki az elszakadt államok újrafelvételére. A déli államok minden lakója – ha kész esküt tenni az északiakkal szembeni lojalitására – amnesztiát kap. Az egyes államok kormányai hivatalban maradhatnak, ha legalább az 1860-as választók egy tizede hűségesküt tesz, valamint elismerik a rabszolgák felszabadítását.

Lincoln elnököt két héttel a déli államok kapitulációja előtt agyonlövi egy fajgyűlölő fanatikus. Utódja, Andrew Johnson elnök azonnal bejelenti, hogy Lincoln nyilatkozatait saját, háború utáni programjának tekinti. Ezzel azonban a kongresszus elkeseredett ellenállásába ütközik, amely kezdettől fogva szemben áll Lincoln enyhe békefeltételeivel. A kongresszus az egész déli társadalomszerkezet radikális átalakítását követeli. Johnson azonban a kongresszus ellenállása ellenére is megkezdi programja végrehajtását, ami kemény politikai összetűzésekhez vezet. A polgárháború utáni újjáépítés, az ún. rekonstrukció idején (1877-ig) a Republikánus Párt radikális szárnya megpróbálja gátlástalanul kihasználni az északi államok győzelmét, 1867-ben a kongresszus több rekonstrukciós törvényt bocsát ki, hogy a déli államok lakóinak politikai cselekvésszabadságát korlátozza.

1866 – Az USA kibocsátja a „Civil Rights Act”-et

Az Egyesült Államok kongresszusa kibocsátja a „Civil Rights Act”-et, amely az Egyesült Államokban született minden személynek megadja a polgári jogokat. A törvényből egyedül az indiánokat zárják ki, akiket minden jogi biztosítás nélkül rezervátumokba kényszerítenek. Mivel különösen a déli államokban kételyek merülnek fel az alkotmány jogszerűségével kapcsolatban, a kongresszus június 13-án kibocsátja a „14. Amendment”-et (kiegészítő törvényt), amelyben a polgári jogok megszerzésének feltételeit rögzíti.

1940 – Elindul a Weserübung-hadművelet

A Weserübung-hadművelettel megindul a német támadás az eddig semleges Dánia és Norvégia ellen. Június 10-én a német csapatok mindkét állam megszállását befejezik. Dánia és Norvégia megszállásának „Weserübung” fedőnevű tervét Adolf Hitler már régen előkészítette. Egy 1940. március 1-i idevágó utasítás szerint a „a skandináviai helyzet megköveteli, hogy minden előkészületet megtegyünk Dánia és Norvégia megszállására (Weserübung).” Így kívánja megelőzni a Skandinávia és a Keleti-tenger elleni brit támadásokat, biztosítani ércbázisukat Svédországban, s a haditengerészet és a légierő számára kibővíteni az Anglia elleni kiinduló állásokat. Időközben Nagy-Britannia is felismerte a norvég partok jelentőségét, s április 8-án, egy nappal a német hadi vállalkozása előtt, hozzáfogott a norvég parti vizek elaknásításához. A német csapatok azonban megakadályozzák a briteket a partvidék megszállásában. VII. Hákon király, aki a támadók elől Nagy-Britanniába menekült, Londonból szervezi az ellenállást. A norvégiai partizánmozgalom egy akciója döntötte el a német atombomba sorsát.

Forrás: Wikipédia / Múlt-kor.hu / IfiPress


Megosztás