2018. október 17., szerda - Hedvig

Ötven évvel ezelőtt hunyt el a magyar szabadvers megteremtője

A Gergely-naptár szerint az év 207. napja, az évből még 158 nap van hátra.

1967-ben ezen a napon hunyt el 79 éves korában Budapesten Füst Milán (er. Fürst Milán Konstantin) Kossuth- és Baumgarten-díjas író, költő, drámaíró, esztéta, akinek újszerű versformálása és kifejezésmódja a magyar lírában Berzsenyi Dánielen kívül talán csak a középkori zsoltárok hangjához hasonlítható. Szabad verselése, patetikus dikciója, hasonlíthatatlan kifejezésmódja, a költészetben szokatlan rejtőzködése, szerepjátszásai egészen egyéni hangot jelentenek irodalmunkban. A modern magyar irodalom méltatlanul keveset emlegetett, és olvasott magányos óriása.

2017. július 26., szerda

A Nap kel: 5 óra 13 perckor, nyugszik: 20 óra 27 perckor.
A Hold kel: 8 óra 43 perckor, nyugszik: 22 óra 17 perckor.

Névnapok

Anna, Anikó, Áhim, Anada, Anélia, Anéta, Anett, Anetta, Anettka, Anica, Aniella, Anika, Anilla, Anina, Anita, Anitra, Anka, Annadóra, Annaliza, Annalotti, Annarita, Anneli, Anni, Berill, Joachim, Joáhim, Joakim, Kisanna, Kisó, Nanett, Nanetta, Nina, Ninell, Ninett, Ninetta, Ninon, Panka, Panna, Panni, Penni, Taddeus, Tádé.

Anna

A női név közvetlenül a héberből átvett név, héber formája Channá, Hanná (חַנָּה), jelentése: „kegyelem”, „könyörület”, „báj”, „kecsesség”, „kedvesség”. A héberben jövevény, a kánaáni Anat istennő nevén keresztül a hettita Hannahannah anyaistennőre vezethető vissza, a föld és termékenység istennőjére (ḫannaš = „anya”, ḫannaḫannaš = „nagyanya”). Magyarországon az Árpád-kortól kezdve évszázadokon át a legnépszerűbb női nevek közé tartozott, a XVI-XVIII. században az egyik leggyakoribb női név, majd fokozatosan visszaszorult. 1967-ben a 18. leggyakoribb név volt, a 80-as években pedig már nem szerepelt az első 25-ben. Az 1990-es években aztán újból igen gyakori lett, a 2000-es években pedig a leggyakoribb női név.

Anikó

A női név az Anna erdélyi magyar becenevéből ered. 1967-ben a 12., a 80-as években a 19. legnépszerűbb név volt. Az 1990-es években is gyakori név volt, de a 2000-es években nem szerepel a száz leggyakoribb női név között.

Nemzeti-, nemzetközi- és világnapok

Ma egy ilyenről sem találtunk hiteles forrást.

Július 26. néhány híres,
vagy épp hírhedt szülötte:

1678 – I. József
német-római császár, magyar és cseh király
(† 1711)

1782 – John Field
ír származású zeneszerző, korának egyik kiemelkedô hatású zongoristája
(† 1837)

1856 – George Bernard Shaw
ír származású, Nobel-díjas angol író
(† 1950)

1943 – Mick Jagger
(er. Michael Phillip Jagger)
angol rockénekes, -zenész, dalszerző (The Rolling Stones)

1945 – Helen Mirren
(er. Jelena Vasziljevna Mironova)
Oscar-, Golden Globe-, Emmy- és BAFTA-díjas angol színésznő

1949 – Roger Taylor
angol dobos, dalszerző (Queen)

1964 – Bogár János
ultramaratoni futó

1964 – Sandra Bullock
Oscar-díjas amerikai színésznő

1968 – Frédéric Diefenthal
francia színész, producer („Taxi”)

1973 – Kate Beckinsale
angol színésznő

Július 26. néhány híres,
vagy épp hírhedt elhunytja:

1506 – Candale-i Anna
magyar királyné
(*1484)

1864 – Fáy András
író, politikus
(* 1786)

1882 – Vetter Antal
honvéd tábornok
(* 1803)

1925 – Gottlob Frege
német matematikus, filozófus, logikatudós
(* 1848)

1952 – Eva Perón
(María Eva Duarte de Perón)
Juan Domingo Perón argentin elnök felesége (Evita)
(* 1919)

1962 – Szent Ġorġ Preca
máltai pap, a Societas Doctrinae Christianae alapítója
(* 1880)

1967 – Füst Milán
(er. Fürst Milán Konstantin)
Kossuth- és Baumgarten-díjas író, költő, drámaíró, esztéta
(* 1888)

1999 – Bay Béla
vívó, mesteredző, sportvezető
(* 1907)

2000 – John Tukey
amerikai statisztikus, a software és bit kifejezés kiötlője
(* 1915)

2016 – Jacques Hamel
francia pap, a 2016-os roueni terrortámadás mártírja
(* 1930)

Néhány fontosabb és/vagy érdekesebb esemény, amely július 26-án történt

1083 – Szentté avatják Gellért püspököt

Csanádon szentté avatják az 1046-ban vértanúhalált halt Gellért püspököt. A középkori szentkultusz az ókeresztény mártírok tiszteletéből fejlődött ki. Az életszentség hírében álló személyek körül haláluk után kialakuló spontán tiszteletet eleinte a helyi püspök elismerése tette hivatalossá. A XII. század végére azután a pápaság kizárólagos jogkörre tett szert a szentté avatások ügyében. Ennek megfelelően az első magyar szentek felavatásai még I. László király kezdeményezésére, a magyar egyház által lefolytatott eljárások voltak. 1083-ban néhány hónap alatt öt új szentet avattak fel: András (Zoerard) és Benedek remetéket, a vértanú Gellért püspököt, az első királyt, Istvánt és annak fiát, Imrét. Az ünnepségek egyszerre szolgáltak vallásos és a politikai presztízst erősítő célokat. Ezentúl mind az ország, mind az uralkodócsalád saját szenteket mondhatott magáénak. A szentté avatások megkönnyítették Magyarország beilleszkedését Európába, és (önállóságunk megőrzése érdekében) megerősítették kapcsolatunkat a pápával.

1350 – Lajos király súlyos sebesülést szenved

A második nápolyi hadjárat során a magyar seregek komoly ellenállásba ütköztek. Aversa ostroma június 30-án kezdődött, és több mint egy hónapig tartott. Lajos király személyesen vett részt a küzdelemben, aminek igen súlyos következménye lett: egy nyílvessző a lábába fúródott. A királyon „műtétet” kellett végrehajtani, ami abból állt, hogy két vitéze 12 rántással húzta ki lábából a nyílvesszőt. A király fájdalmát jól illusztrálja a kortárs krónikás bejegyzése: a király már az eltemettetéséről rendelkezett. Végül Lajos felépült sebesüléséből, és tovább folytatta dél-itáliai hadjáratát.

1458 – Főúri szövetség alakul I. Mátyás ellen

A fiatal király, I. Mátyás mellé 1458. január 24-én Szilágyi Mihályt választották kormányzónak. A király azonban önálló politikát kívánt folytatni, ami miatt a főurak között elégedetlenség és sértődöttség bontakozott ki. Garai Miklós nádor Simontornyán találkozott Újlaki Miklós erdélyi vajdával és Szilágyi Mihállyal, ahol mindenki ellen (ebbe a király is beletartozott) véd- és dacszövetséget kötöttek. Mátyás gyorsan reagált az eseményekre. Már másnap leváltotta a nádort, és helyére Guti Ország Mihályt nevezte ki. Végül Szilágyi Mihályt is lemondatta tisztségéről.

1847 – Amerikai telepesek megalakítják a Libériai Köztársaságot

A portugál hajósok már a XV. században bejárták a nyugat-afrikai ország területét, s az onnan kivitt fűszerről Borspartnak nevezték. 1822-ben az Amerikai Kolonializációs Társaság a helyi törzsfőktől megvásárolt területeken felszabadított amerikai néger rabszolgákat telepített le. Rájuk utal az ország elnevezése, amely a „szabad” jelentésű latin szóból származik. A bevándoroltak településeinek egyesítésével jött létre az 1847. július 26. óta független köztársaság. 1980-ban a Nemzeti Gárda egységei katonai államcsínnyel megdöntötték William Tolbert elnök hatalmát, az ország vezetését a Népi Tanács vette át, amelynek Samuel Doe volt az elnöke. Hatályon kívül helyezték az alkotmányt, Doe diktatórikus rendszert hozott létre. Az Egyesült Államokból hazatért Charles Taylor az 1980-as évek végén megalapította a Libériai Nemzeti Hazafias Front (NPFL) nevű gerillaszervezetet és 1989. december 24-én polgárháborút robbantott ki, amelyben Doe elnök is életét vesztette. Az országban azóta is tart a kegyetlen háborúskodás, mert a lázadó csoportok egymás ellen fordultak. 1989 óta két háborúban mintegy 250 ezren vesztették életüket. Az 1989-96-os polgárháború után 1999-ben felkelés tört ki Charles Taylor elnök diktatórikus uralma ellen. A lázadók 2003-ban bevették a fővárost, és Taylort száműzetésbe kényszerítették. Békemegállapodás létrejötte után átmeneti kormány kezdte meg működését. Mintegy 15 ezer ENSZ-békefenntartó közreműködésével 95 ezer fegyverest fegyvereztek le azok közül, akik a lázadók, illetve Taylor oldalán harcoltak.

1908 – Megalakul az FBI elődje

Az Amerikai Egyesült Államokban megalakul a Bureau of Investigation, az FBI elődje.

1956 – Nasszer erőpróbája a szuezi válsághoz vezet

Gamal Abdel Nasszer egyiptomi államelnök egy nagygyűlésen bejelenti a Szuezi-csatorna államosítását. Akármilyen erőfeszítéseket tettek is a külföldi kormányok ennek az intézkedésnek a visszavonatására, mind eredménytelen maradt. Kitört a szuezi válság, s ebből Egyiptom megerősödve került ki. A Szuezi-csatorna államosítása Nasszer részéről ellenlépés volt az Egyesült Államok magatartására. Az amerikai kormány, korábbi ígéretek ellenére, elutasította az asszuáni gát építésének pénzügyi támogatását, hogy – miután a Szovjetunió sem ajánlott fel semmiféle gazdasági segítséget a duzzasztógát létesítéséhez – ily módon éreztesse Egyiptommal a Nyugattól való teljes függését. Nasszer ezek után bejelentette a Szuezi-csatorna Társaság államosítását, hogy e megleckéztetés nyomán visszaszerezze külpolitikai presztízsét. Ennek az intézkedésnek a hírére Londonban összeült 22 ország képviselője, hogy Egyiptomnak ajánlatot tegyenek. Ebben azt követelték, hogy maradjon meg a csatorna nemzetközi jellege, s a Szuezi-csatornát használó valamennyi állam egyaránt vegyen részt ennek igazgatásában. A Szovjetunió és Nasszer is elutasította azonban ezt a tervet. Ezek után Izrael, Franciaország és Nagy-Britannia katonai beavatkozással próbálta megdönteni Nasszer uralmát. Október 29-én izraeli csapatok a Sínai-félszigeten megtámadták az egyiptomi állásokat. Franciaország és Nagy-Britannia ultimátumát, amely a harcok beszüntetését sürgette, Nasszer elutasította. Ekkor Nagy-Britannia és Franciaország is beavatkozott. Az ENSZ közgyűlése az Egyesült Államok és a Szovjetunió szavazatával elítélte a két hatalom eljárását. Nagy-Britannia és Franciaország végül engedett, és visszavonta csapatait.

1965 – A Maldív-szigetek kikiáltja függetlenségét

Az ország Délkelet-Ázsiában, Srí Lankától délnyugatra 800 kilométer hosszan elnyúló, 1.192 korallsziget az Indiai-óceánban. A szigetek közül mintegy 200 lakott. A Maldív-szigetek sokáig szultánság volt, előbb holland, majd brit védnökség alatt. 1946-ban angolellenes felkelés tört ki. 1965. július 26-án kikiáltották a Maldív-szigetek függetlenségét. 1968. november 11-től az ország neve Maldív Köztársaság.

1971 – Felbocsátják az Apollo-15 űrhajót

Az Apollo-15 amerikai űrhajó hajtotta végre az első bővített tudományos programú Holdra szállást. A fedélzeten David Scott, James Irwin és Alfred Worden űrhajósokkal július 31-én, 0 óra 16 perckor érték el a Hold felszínét. Scott és Irwin a Hadley-szakadéknál szállt be az első utasszállító holdautóba, amellyel – három nap alatt, három út során – összesen 27,9 kilométert tettek meg a Holdon, s 7 kilométerre is eltávolodtak az űrhajótól, összesen 77 kg kőzet- és talajmintát gyűjtve. Az Apollo-15 augusztus 7-én sikeresen visszatért a Földre.

Forrás: Wikipédia / Múlt-kor.hu / IfiPress


Megosztás