2017. szeptember 25., hétfő - Eufrozina, Kende

A Lánchíd (Fotó: IfiPress)

Százhetvenöt éve, 1842. augusztus 24-én helyezte el József nádor a pest-budai Lánchíd alapkövét

Az állandó híd építését Széchenyi István gróf szorgalmazta legjobban, aki az egységes Budapestet képzelte el a modern Magyarország fővárosaként.

A reformkorban Pest fejlődése, gazdasági központtá válása, a forgalom növekedése halaszthatatlanná tette az állandó összeköttetés megteremtését a Duna két partja között. Az állandó híd építését – szavai szerint „a Dunától kettészakított haza s annak szívének összeforrasztását”Széchenyi István gróf szorgalmazta legjobban, aki az egységes Budapestet képzelte el a modern Magyarország fővárosaként. A „legnagyobb magyart” személyes okok is késztették a Hídegylet 1832. évi megalapítására: 1820 telén, amikor apja temetésére igyekezett, a jégzajlás miatt nem tudott átkelni a folyón és egy hétig volt kénytelen Pesten vesztegelni.

Hirdetés▾

Kövess minket a Twitteren!
Kövess minket a Facebookon!

A megvalósítás azonban egyre késett, viták folytak arról, hogy boltozott kőhidat avagy kevés pillérű függesztett lánchidat építsenek-e, a hatóságok pedig attól tartottak, hogy a hídpillérek növelik az áradások és jégzajlások veszélyét.

Barabás Miklós - A Lánchíd alapkőletétele

A Lánchíd alapkőletétele Barabás Miklós festményén

Az Alagutat a híd nem túl szerencsés helykiválasztása miatt építették

Az országgyűlés az 1836. évi XXVI. törvénycikkben intézkedett „egy állandó hídnak Buda és Pest közötti építéséről”. A híd építése részvényes társaság feladata lett, a munkát Országos Küldöttség felügyelte. A testület elnöke Széchenyi lett, aki csak a görög származású Sina György bankár (róla mintázta Jókai Mór „Az aranyember” főhősét, Tímár Mihályt) anyagi és erkölcsi támogatását tudta megszerezni. Sina hívta Pestre William Tierney Clark angol mérnököt, akinek Marlow-ban, a Temze fölött ma is álló lánchídját Széchenyi és Andrássy György is megtekintette 1832-ben.

Az angol mérnök három hídtervet mutatott be, ezek közül végül 1838-ban a mai Gresham-palota helyén állt neoklasszikus Nákó-ház vonalában tervezett, 380 méter hosszú, háromnyílású változatot fogadták el. A helykiválasztás nem igazán volt szerencsés, mert a híd Budán a Várhegynek szaladt, ezért kellett 1857-ben megépíteni az Alagutat.

Az Alagút

Az alagút 1900-ban

Vámot kellett fizetni a hídon való átkeléshez

A szerződést, amelyet a nemzet nevében József nádor, a részvénytársaság nevében Sina írt alá, az 1840. évi XXXIX. törvénycikk iktatta törvénybe. Ez kimondta, hogy a Lánchíd egymérföldes körzetében újabb hidat nem lehet építeni, és azt is, hogy az átkelésért mindenkinek vámot kell fizetnie, az így befolyt pénzt a részvénytársaság a híd karbantartására fordította.

Az építkezés vezetésére a tervező névrokonát, Adam Clarkot kérték fel. Az alapozáshoz cölöpsorral védett ideiglenes földgátat használtak, a pillérek és a hídfők helyéről kikotorták a kavicsot, a közöket vízzáró agyaggal töltötték ki, és leástak a teherbíró talajig. Az első cölöpöt 1840. július 28-án verték le, az alapkövet a pesti hídfő alapgödrében 1842. augusztus 24-én tette le ünnepélyesen az V. Ferdinánd királyt képviselő József nádor. A szlavóniai fenyőfából készült cölöpök leveréséhez darabonként 400 ütésre volt szükség, a munkával két év alatt végzett mintegy nyolcszáz munkás. A cölöpök nagy része ma is a Duna fenekén nyugszik.

A Lánchíd

A Lánchíd 1928-ban…

Az építkezés során történt balesetben egy ember vesztette életét

A pillérek, hídfalak 1847 júliusára elkészültek. A vasöntvényeket és a láncokat Angliából rendelték, a láncokat úszóállványokról, a parton elhelyezett gőzgép, csigasorok és görgők segítségével emelték helyükre. 1848. július 18-án az utolsó beemelendő elemet tartó csigasor vonólánca leszakadt, magával ragadva a munkahidat. A balesetben egy munkás meghalt, a munkát csónakból szemlélő Széchenyi maga is a Dunába esett, de szerencsésen ki tudott úszni a partra.

A még átadás előtt lévő hídon 1849. január 1-jén haladt át az első kocsi: Bónis Sámuel országos biztos a koronát menekítette Debrecenbe. Néhány nappal később a kereszttartókra fektetett fapallókon 70 ezer osztrák katona és 270 ágyú kelt át Pestre a hídon, amelyet 1849 májusában, Buda ostromakor Hentzi tábornok utasítására fel akartak robbantani.

A Lánchíd

…a II. világháború után…

Széchenyi soha nem kelhetett át a hídon, hisz az avatás alatt ideggyógyintézetben élt

A hidat 1849. november 20-án avatták fel. Maga Széchenyi soha nem kelhetett át a hídon, ekkor már a döblingi ideggyógyintézetben élt. A sors iróniájaként a hídon hivatalosan először Julius Haynau, a teljhatalmú osztrák katonai és polgári főparancsnok haladt át. Másnaptól mindenki használhatta a hidat, aki megfizette a hídvámot. A felhajtókat 1850 óta őrzi a Marschalkó János által faragott négy kőoroszlán, amelyeknek egyébként a városi legendával ellentétben igenis van nyelvük.

A Lánchíd 1870-ben az állam tulajdonába került, és az 1873-ban egyesített Budapest és az egész ország jelképe lett. Átadásának fél évszázados jubileumán kapta a Széchenyi lánchíd nevet. Az 1913-15-ben megújított hidat és pesti lánckamráját a második világháború végén, 1945. január 18-án a visszavonuló németek felrobbantották. Az 1948-49-es újjáépítés során a pillérek kapuzatait kibővítették, a hídfőket kiszélesítették, a vámszedő házakat elbontották, a budai hídfőbe gyalogos-aluljárót, a pesti hídfőbe villamos-aluljárót építettek. Az újjáépített hidat 1949. november 20-án, száz évvel az első hídavatás után adták át ünnepélyesen.

A Lánchíd

…és 1965-ben

2018-ban kezdődhetnek meg az újabb felújítási munkálatok

A főváros első állandó hídját 1973-ban, majd 1986 és 1988 között újították fel, 150. születésnapjára új díszvilágítást kapott. Azóta a Lánchíd újabb műemléki felújítása vált szükségessé, a kivitelezés 2018-ban kezdődhet meg.

Forrás: Híradó.hu


Megosztás